Idézetek kutyákról
Én, akinek a szíve már órákkal elébb csordultig telt, kihasználva a magány korai perceit, keserves sírásra fakadtam. Hirtelen egy apró szőrös kobak préselődött párnám mögül az arcomhoz, füleit és orrát dörzsölgetve hozzám, azonosulva bánatommal és azon nyomban felszárítva könnyeimet.
Senki sem értékeli olyan nagyra a szavaid mögött megbúvó mély igazságokat, mint a kutyád.
A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket!?