Olvasósarok

Csarusin: Nyikita barátai

Tomka és a tehén

Amikor Tomka még kicsi kölyökkutya volt, akkora, mint egy kisebbfajta macska, elvittem magammal vadászni. Hagy szokjék.
Mihelyst kiértünk a mezőre, Tomka nekiállt kergetőzni a fűben. Pillangót, szitakötőt kergetett, megpróbált szöcskét fogni, megugatta a madarakat. De semmit sem fogott, mind elrepültek.
Addig-addig futkosott, míg kifáradt, és orrocskáját a fűbe fúrva elaludt. Olyan kicsi volt még! Sajnáltam felkölteni.
Eltelt egy fél óra. Egyszer csak jókora poszméh szállt oda. Dongott, röpdösött egyenesen Tomka füle körül.
Tomka fölébredt. Álmosan pislogott, forgatta a fejét: ki döng a fülébe? A poszméhet nem vette észre, ellenben meglátott egy tehenet, és menten megindult feléje. A tehén jó messze legelészett, Tomka alighanem icipicinek látta, akkorának, mint egy egérke.
Nekirontott a tehénnek, hogy megharapja, farkát magasba emelve futott; még sosem látott tehenet! Ahogy közeledett hozzá, a tehén már nem akkorának látszott, mint egy egérke, hanem mint egy macska. Tomka meglassította futását, de a tehén nőttön-nőtt - most már akkora volt, mint egy kecske. Tomka megijedt, lépésben közeledett hozzá, farka lekókadt. Nézi, nézi - hát a tehén most már akkora lett, mint egy tehén. Tomka megállt, a lába közé vette a farkát, szaglászott, szimatolt: miféle állat lehet?
Akkor a poszméh megcsípte a tehenet. A tehén dühösen megrázta fejét-szarvát... és Tomka hanyatt-homlok rohant előle - vissza hozzám.
Dehogyis akarta megharapni a tehenet!