Olvasósarok

Csarusin: Nyikita barátai

Tomka úszni tanul

Elmentünk sétálni, és Tomkát is magunkkal vittük. Lementünk a tóhoz és víz partján kavicsokat hajigáltunk a vízbe: ki tud messzebbre dobni. Tomka meglátta a kavicsot, ahogy vízbe merül, és szalad, hogy kihozza.
Szalad a fövenyes parton, sete-sután, esetlenül, minduntalan elbotlott a homokban. Elért a vízig, bedugta a mancsát, és ijedten visszanézett ránk.
-Rajta, Tomka, rajta! - kiáltottunk bátorítóan -, hozd vissza!
És Tomka bement a vízbe. Előbb a hasáig ért, aztán a nyakáig, aztán mindenestül alámerült benne, csak a farka vége meredezett. Egy ideig vergődött, kapálózott, aztán kiugrott - szörnyű köhögés, prüszkölés, fújtatás közepette. Úgy látszik lélegezni próbált a vízben, és a víz orrába, szájába ment.
Bedobtunk még egy követ, de Tomka nem ugrott utána: félt.
Akkor fogtuk a labdát, és bedobtuk a tóba.
Tomka szeretett labdázni, a labda volt kedvenc játékszere. A labda belepuffant a vízbe, egy ideig forgott, aztán megállt, nem süllyedt el.
Mikor Tomka meglátta kedvenc játékát a tóban, nem állta meg, hanyatt-homlok a vízbe vetette magát.
Nyüszítve rohant, a víz előbb a hasáig ért, aztán a nyakáig, aztán egészen alámerült benne. De most már kitartotta a pofácskáját, nehogy az orrába menjen a víz.
Ment, amíg tudott, aztán úszni kezdett. Elúszott a labdáig, a foga közé vette, és visszaúszott hozzánk.
Így tanult meg Tomka úszni.