Olvasósarok
1998. évi XXVIII. törvény
az állatok védelméről és kíméletéről
2012.09.01-től
hatályos szöveg
Az Országgyűlés
- annak tudatában,
hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben
tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége,
- elismerve azt a
megkülönböztetetten nagy értéket, amelyet az állatvilág egésze és annak egyedei
jelentenek az emberiség számára,
- kifejezve azon
szándékát, hogy Magyarország tevékeny módon részt vállaljon az állatok védelme
és kímélete érdekében kifejtett nemzetközi erőfeszítésekből,
az állatok ésszerű védelmének és kíméletének biztosítása
érdekében az alábbi törvényt alkotja:
I. Fejezet
ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
A törvény célja
1. § E törvény célja, hogy elősegítse az állatvilág
egyedeinek védelmét, fokozza az emberek felelősségtudatát az állatokkal való
kíméletes bánásmód érdekében, valamint meghatározza az állatok védelmének
alapvető szabályait.
A törvény hatálya
2. § E törvény hatálya kiterjed:
(1) a) a
gazdasági haszon céljából tartott, igénybe vett állatokra;
b) a kutatási-kísérleti célra
szolgáló állatokra, a diagnosztikai vizsgálat és az oltóanyag-termelés céljából
tartott állatokra, a génbankként kezelt állatokra, a géntechnológiával
módosított gerinces állatokra, valamint a tudományos ismeretterjesztés és az
oktatási demonstráció céljából tartott állatokra;
c) a verseny- és sportcélra tartott állatokra;
d) a pásztorebekre, az őrző-,
védő-, mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő és terápiás kutyákra;
e) a
vadászatra alkalmazott állatokra, ha jogszabály másképpen nem rendelkezik;
f) a mutatványos vagy bemutatási célra
szolgáló állatokra;
g) a Magyar
Honvédség, a rendvédelmi szervek, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a
nemzetbiztonsági szolgálatok és a közfeladatokat ellátó őrszolgálatok
feladatainak ellátását szolgáló állatokra;
h) a
kedvtelésből tartott állatokra;
i) a veszélyes állatokra, a háziasított állatok gazdátlan
egyedeire (kóborállat), az állatkertekben, a vadaskertekben és a vadasparkokban
élő (tenyésző) állatokra, továbbá a vadon élő fajok bármilyen célból fogva
tartott egyedeire, ha külön jogszabály másként nem rendelkezik.
(2) E törvénynek az
állat kíméletére, az állatkínzás és az állatkárosítás tilalmára, valamint a jó
gazda gondosságára vonatkozó rendelkezéseit a vadon élő állatokra is alkalmazni
kell. A halászható, horgászható halfajokra és a természetvédelmi oltalom alatt
álló, illetőleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó
állatokra jogszabály eltérő rendelkezéseket is megállapíthat. E törvény
rendelkezéseit a vadászható állatfajok tekintetében a vad védelméről, a
vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben szereplő
eltérésekkel kell alkalmazni.
Alapfogalmak
3. § E törvény alkalmazásában:
1. állattartó: az
állat tulajdonosa, illetve aki az állatot vagy az állatállományt gondozza,
felügyeli;
2. állat
károsítása: az állat testi épségének, szervezetének, pszichikai állapotának
vagy viselkedésének tartós, hátrányos megváltoztatása;
3. állatkert: a
természet- és állatvédelmet szolgáló állandó létesítmény, ahol az állatokat
évente folyamatosan hét napnál hosszabb időn keresztül a nagyközönség részére
való bemutatás céljából tartják, és amely az ismeretterjesztést, oktatást és
nevelést az ott élő állatok folyamatos és szakszerű bemutatásával, valamint
tájékoztatással biztosítja; nem minősül állatkertnek a cirkuszi menazséria és
az állatkereskedés;
4. állatkínzás: az
állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező
beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása,
amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő
betegségben szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése,
szaporítása;
5. állatpanzió: olyan
intézmény, amely díjazás ellenében vállalja állat meghatározott időre szóló
megőrzését, felelősséget vállalva annak jó gazda gondosságával történő
tartásáért, egészségéért, valamint az állatok és a környezetükben lévő emberek
biztonságáért;
6. állatmenhely: az
elkobzott vagy ideiglenesen megfigyelés alatt tartott állatok kivételével a
gazdátlan állatok ideiglenes vagy állandó, ellenszolgáltatás nélkül történő
elhelyezésének céljából működtetett intézmény;
7. beavatkozás az
állaton: az állat fizikai, élettani vagy pszichikai állapotának
megváltoztatása;
8. jó gazda
gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra
irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az
annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani,
tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel,
tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés,
tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet);
9. állatkísérlet:
állat kísérleti vagy egyéb tudományos célból való felhasználása, amely
esetleg az állatnak fájdalmat, szenvedést, tartós nélkülözést vagy maradandó
károsodást okozhat - beleértve bármely olyan tevékenységet is a kísérlet során,
amely állat születését eredményezi ilyen körülmények közé - és amely az állat
kísérletre való előkészítésével kezdődik, és akkor fejeződik be, amikor további
megfigyelést már nem végeznek a kísérlet érdekében; az állat ilyen
felhasználása akkor is kísérletnek minősül, ha a fájdalom, szenvedés, tartós
nélkülözés vagy maradandó károsodás kiküszöbölése céljából végzett altatást, fájdalomcsillapítást vagy egyéb
módszert sikeresen alkalmaznak; nem minősül állatkísérletnek a nem kísérleti
jellegű, mezőgazdasági vagy állatorvosi tevékenység, illetve az állatok
leölésének vagy megjelölésének a természettudományok által elfogadott korszerű,
kevéssé fájdalmasnak tartott módszereinek alkalmazása;
10. állat életének
megengedett módon való kioltása: az állat életének a legkisebb szenvedés
okozásával, valamint a faj adottságainak figyelembevételével történő szakszerű
és gyors kioltása;
11. cirkuszi
menazséria: olyan, állatok tartására szolgáló létesítmény, amelyet cirkuszi
előadásra, mutatványra betanított, illetve betanítandó állatokból álló
állatsereglet tartására létesítettek, illetve tartanak fenn, és amely az állatok
tartására a jogszabályi és a hatósági előírásoknak megfelelő létesítménnyel,
berendezésekkel és eszközökkel, továbbá az állatok ellátására, betanítására,
felügyeletére az ilyen előírásoknak megfelelő szakszemélyzettel rendelkezik.
II. Fejezet
AZ ÁLLAT
VÉDELMÉNEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
Az állat tartásának
általános szabályai
4. § (1) Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával
eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő
életfeltételekről gondoskodni.
(2) Az állat életfeltételeinek
kialakításánál tekintettel kell lenni korára, nemére és élettani állapotára.
Biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok
elkülönített tartását.
(3) Az állattartónak
gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi
egyszeri ellenőrzéséről.
5. § (1) Az állattartó gondoskodni köteles az állat
megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, szökésének
megakadályozásáról.
(2) A
megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is
biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét.
(3) A
szabadban tartott állatok számára - azok természetes viselkedését is figyelembe
véve - biztosítani kell olyan területet, illetve létesítményt, ahol azok
veszély esetén, valamint az időjárás káros hatásaival és az egészségre ártalmas
hatásokkal szemben védelmet találnak.
(4) Az állandóan zárt
körülmények között tartott állat számára az állattartó köteles az állat
szükségleteihez igazodó, megfelelő mozgásteret biztosítani.
(5) A
gazdasági haszon céljából tartott állat tartása során előnyben kell részesíteni
az állatkímélő technológiákat.
(6) A
kedvtelésből tartott állat ürülékét az állattartó a közterületről köteles
eltávolítani.
Az állat kímélete, az
állatkínzás tilalma
6. § (1) Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető
fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni, az állatot károsítani, így
különösen az állatot nem szabad:
a) kínozni,
b) emberre vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra
idomítani,
c) kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi
megfontolásból való kényszerű táplálás esetét,
d) a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és
szállítani, elhelyezni,
e) a
teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni,
f) természetellenes
és önpusztító tevékenységre szoktatni.
(2) Az (1) bekezdés a)
pontja nem terjed ki az érett libatoll házilagos vagy az engedélyezett
technológia szerint végzett szedésére, illetve c) pontja a házilagos
vagy az engedélyezett technológia szerinti liba- és kacsatömésre.
(3) A
2. § (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott állatok esetében az (1)
bekezdés b) pontját a külön jogszabályban meghatározottak szerint kell
alkalmazni.
7. § (1) Tilos az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan
megterhelése, küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely
sérülést vagy halált okozhat (a továbbiakban együtt: állatviadal). Tilos az
állatviadal szervezése, tartása, továbbá az állatviadalra fogadás szervezése,
az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés.
(2) Tilos állatviadal
céljára
a) állatot
tartani, tenyészteni, kiképezni, idomítani, valamint más személynek átadni,
vagy forgalmazni;
b) építményt, földterületet vagy egyéb helyet, anyagi
eszközt más személy rendelkezésére bocsátani.
(3) Az (1) bekezdésben
foglalt tilalom nem vonatkozik a vadászatra alkalmazott állatnak jogszerűen
történő kiképzésére, vadászaton való alkalmazására.
8. § Az ember környezetében tartott állat, valamint a
veszélyes állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Az állat
elűzése, elhagyása vagy kitétele tilos.
8/A. § Élő állatot
nyereményjáték díjaként csak e törvény végrehajtására kiadott rendeletben
meghatározott feltételek szerint lehet használni, amennyiben az állat
elhelyezésének és tartásának feltételei biztosítottak.
Beavatkozás az állaton
9. § (1) Az állaton fájdalommal vagy károsodással járó
beavatkozást - az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozások kivételével
- kizárólag szakirányú végzettséggel, illetve az állattartók körében szokásos
beavatkozás esetében csak gyakorlattal rendelkező személy végezhet.
(2) Beavatkozás
érzéstelenítés nélkül csak akkor végezhető, ha az érzéstelenítés, illetőleg az
ehhez szükséges rögzítés legalább akkora fájdalommal járna
mint a beavatkozás. A gazdasági haszon céljából tartott állaton érzéstelenítés
nélkül végezhető beavatkozásokról külön jogszabály rendelkezik.
(3)
10. § (1) Az állaton minden olyan beavatkozást el kell
végezni, amelynek elmulasztása az állat fájdalmát, szenvedését idézi elő, az
állatnak sérülést okoz, vagy az állat károsodásához vezet.
(2) Az állaton
küllemének megváltoztatása érdekében, továbbá más, nem az állat egészsége vagy
későbbi egészségkárosodásának megelőzése céljából történő sebészeti beavatkozás
- az ivartalanítás, valamint e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban
meghatározott további beavatkozás kivételével - nem végezhető.
(3) Az állat
megjelölésénél az állat számára a legkisebb fájdalommal járó megoldást kell
alkalmazni.
Az állat életének
kioltása
11. § (1) Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény
nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak, körülménynek minősül különösen
az élelmezési cél vágóállat esetében, a prém termelése, az állományszabályozás,
a gyógyíthatatlan betegség, illetve sérülés, a fertőző betegségek felszámolása,
valamint az azok ellen való védekezés, a kártevők irtása, a másként el nem
hárítható támadás megakadályozása, a tudományos kutatás, valamint
közegészségügyi veszély elhárítása. Eb és macska tekintetében az élelmezési
cél, illetve a prém termelése nem minősül elfogadható oknak, körülménynek,
továbbá tilos e fajok élelmiszerként és prémként történő felhasználása.
(2) Tilos macska vagy
eb prémjét, valamint az ilyen prémet tartalmazó
terméket forgalomba hozni, értékesítés céljából tartani, értékesítésre
felajánlani vagy terjeszteni, vagy azt az ország területére behozni, illetve
onnan kivinni, kivéve, ha az valamely közösségi jogi aktus alapján oktatási
vagy preparálási célból engedélyezett.
12. § (1) Az állat életének kioltása - a (2) bekezdésben
foglaltak kivételével - kizárólag kábítás után történhet.
(2) A
kábítási kötelezettség nem vonatkozik a gerinctelen állatokra, a háztartásban
élelmezési célra levágott baromfira, nyúlra, valamint arra az esetre, ha az
állat életének kioltását szükséghelyzet indokolja. Ezekben az esetekben is
gondoskodni kell azonban arról, hogy az állat életének kioltása szakszerű
gyorsasággal és a legkisebb szenvedéssel járjon.
(3) Külön jogszabály
rendelkezik az állati élet olyan módon történő kioltásáról, amelynél az
előzetes kábítás nem kötelező, ha az eljárás azonnali teljes öntudatvesztést és
érzéketlenséget vagy halált okoz.
III. Fejezet
EGYES ÁLLATOK
VÉDELMÉNEK KÜLÖN SZABÁLYAI
A vágóállat tartása és
kímélete
13. § (1) A vágóállatok körét külön
jogszabály állapítja meg.
(2) E fejezet
előírásai nem vonatkoznak az engedélyezett tudományos kísérletekre, valamint a
vadon élő állatok elejtésére.
14. § (1) A vágóhídnak - kivéve a
nyúl-, a prémesállat-, valamint a baromfivágóhidakat
- rendelkeznie kell etető- és itatóvályúval felszerelt, szükség esetén az
állatok megkötéséhez szükséges eszközökkel is ellátott fedett területtel.
(2) A
fajából, neméből, életkorából adódóan, vagy egyéb okból egymással szemben
ellenségesen viselkedő állatokat egymástól el kell különíteni.
(3) A
vágóhidak kialakításának, berendezéseinek és felszerelésének, valamint azok
működésének biztosítania kell az állatok kíméletét mindenfajta elkerülhető
izgalomtól, fájdalomtól és szenvedéstől.
15. § Ha az állatot a vágóhídra érkezését követően nem
vágják le azonnal, úgy várakoztatása idejére biztosítani kell ellátását és
nyugodt pihenését.
16. § A vágóhídon a vágóállat állapotát és egészségét a
megérkezéskor, a várakoztatott állatot pedig szükség
szerint ellenőrizni kell. A beteg, elgyengült vagy sérült állatot
haladéktalanul el kell különíteni, és gondoskodni kell elkülönített
levágásáról.
17. § A kábítás nélküli állatvágás esetén az állatot levágás
előtt úgy kell lefogni, amely alkalmas arra, hogy az megkímélje minden
elkerülhető fájdalomtól.
18. § A kábításnak olyan érzéketlenségi állapotot kell
előidéznie, amely addig tart, amíg a levágást követően az állat ki nem vérzik.
19. § Az állat vágására külön jogszabály eltérően
rendelkezhet a következő esetekben:
a) szárnyas
állat és nyúl vágása, azonnali halált okozó módszerrel;
b) kényszervágás, ha a kábításra nincs lehetőség;
c) prémes állatok, tenyésztett vad leölése;
d) rituális vágás.
A szőrméjükért
tenyésztett fajok tartása
19/A. § (1) Állatot
szőrméjéért tartani, tenyészteni, szaporítani csak e törvény végrehajtására
kiadott rendeletben meghatározott fajok esetében és feltételekkel szabad.
(2) Az (1) bekezdésben
foglaltak megszegésével tartott állatot az állatvédelmi hatóság elkobozza, majd
- amennyiben állatkertben történő elhelyezésük nem megoldható - az állat
tulajdonosának költségére gondoskodik az állat életének megengedett módon
történő kioltásáról.
A veszélyes állat
tartása és szaporítása
20. § (1)
(2) A
természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi
egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állat tartására, szaporítására az
állatvédelmi hatóság adhat engedélyt. Az engedély kizárólag abban az esetben
adható meg, ha a tartás, illetve szaporítás a környezet nyugalmát és
biztonságát nem sérti vagy veszélyezteti, és az egyed
tartási feltételei - ideértve a tartáshoz, illetve szaporításhoz szükséges
szakismeretet is - biztosítottak. Az engedélyben - ha az állat azonosíthatósága
megoldható - rendelkezni kell a veszélyes állat azonosíthatóságának módjáról.
(3) A
természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve nemzetközi természetvédelmi
egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat tartását, szaporítását a
természetvédelmi hatóság engedélyezi.
(4) A veszélyes állat tartási helyéül szolgáló ingatlanon, ingatlanrészen az
állat fajának feltüntetésével a veszélyre felhívó jól látható tartós jelzést
kell elhelyezni.
(5) Az állattartó
veszélyes állatát közterületen csak átmenetileg, közvetlen és állandó
felügyelettel, ember és állat életét, testi épségét nem veszélyeztetve
tarthatja.
(6) A
veszélyes állat tartójának gondoskodnia kell arról, hogy az állat közterületre
vagy más magánterületére ne juthasson be. Ennek hiányában tartási engedély nem
adható.
(7) A
veszélyes állat tartását, illetőleg szaporítását jogszabály vagy hatósági
határozat megtilthatja, illetve feltételhez kötheti. A veszélyes állatok körét,
valamint tartásuk, szaporításuk, illetve a veszélyes állattá nyilvánítás
feltételeit külön jogszabály állapítja meg.
(8) Az állatvédelmi
hatóság a (2) bekezdésben, a természetvédelmi hatóság a (3) bekezdésben leírt
veszélyes állat vonatkozásában nyilvántartást vezet, amely tartalmazza az állat
tulajdonosának és tartójának nevét, címét, valamint az állat azonosítását
szolgáló adatokat és az állat tartási helyének adatait.
21. § (1) A természetvédelmi
oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya
alá nem tartozó veszélyes állatnak az országba való behozatalához az
állatvédelmi hatóság tartási engedélye szükséges. Az állatvédelmi hatóság a
határozatát a rendőrségnek megküldi.
(2) A
természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve nemzetközi természetvédelmi
egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat országba való behozatalához a
természetvédelmi hatóság tartási engedélye szükséges.
(3)
22. § (1) Veszélyes állat elidegenítése, felügyeletének
átengedése hatósági engedélyhez kötött. Az engedélyezésre a veszélyes állat
tartásának engedélyezésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(2) A
veszélyes állat tartója a veszélyes állat
a) eltűnését
az állatvédelmi hatóságnak és a rendőrhatóságnak, a természetvédelmi oltalom
alatt álló, illetőleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó
veszélyes állat esetében a természetvédelmi hatóságnak is,
b) elhullását az állatvédelmi hatóságnak és az
állatorvosnak
haladéktalanul köteles bejelenteni.
(3) Nemzetközi
természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat eltűnését,
elhullását a veszélyes állat tartója 15 napon belül a természetvédelmi
hatóságnak köteles bejelenteni.
23. § (1) Ha a veszélyes állat tartója
az engedélyben foglalt feltételeket nem, vagy nem megfelelően teljesíti,
illetve veszélyes állatot engedély nélkül tart, vagy behoz az országba, az
állatvédelmi hatóság, illetve természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy
nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állat
esetében a természetvédelmi hatóság - a tulajdonos költségére, a feltételek
biztosításáig - a veszélyes állat állatkertbe vagy más megfelelő helyre való
szállítását rendelheti el, vagy egyéb megfelelő intézkedést hozhat.
(2)
Ha az állattartó az állatvédelmi hatóság, illetve - természetvédelmi oltalom
alatt álló vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó
veszélyes állat esetében - a természetvédelmi hatóság által előírt időpontig
gondoskodik a jogszabályszerű állattartási feltételek biztosításáról, úgy az
(1) bekezdés szerint elszállított állatot részére vissza kell szolgáltatni,
ellenkező esetben az állatvédelmi hatóság, illetve - természetvédelmi oltalom
alatt álló vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó
veszélyes állat esetében - a természetvédelmi hatóság az állatot elkobozza. Az állatvédelmi hatóság, illetve -
természetvédelmi oltalom alatt álló vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény
hatálya alá tartozó veszélyes állat esetében - a természetvédelmi hatóság
gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, vagy ha ezt jogszabály
kizárja vagy ez eredménytelen, az állat végleges elhelyezéséről. Ha az állat
végleges elhelyezése csak rendszeres költségráfordítással biztosítható, a
korábbi tulajdonos a jogsértés súlyától, ismétlődésétől függően legfeljebb 12
hónapra jutó költség fizetésére kötelezhető. Az elhelyezés eredménytelensége
esetén - hat hónap elteltével - az állat életét megengedett módon ki lehet
oltani.
24. § A veszélyes állat tartójának felelősségére a Polgári
Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatókra vonatkozó
szabályait kell alkalmazni.
Eb által okozott fizikai
sérülés, eb veszélyesnek minősítése és a veszélyes eb tartása
24/A. § (1) Az
állatvédelmi hatóság az ebet egyedileg veszélyesnek minősítheti, amennyiben
a) az eb
fizikai sérülést okozott, és megvalósulnak a veszélyesnek minősítés e törvény
végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott feltételei, vagy
b) az eb fizikai vagy pszichikai állapota alapján
feltételezhető, hogy az embernek fizikai sérülést okozhat, és ez a
veszélyhelyzet kizárólag az eb veszélyesnek minősítésével hárítható el.
(2) Veszélyes eb az
állatvédelmi hatóság által egyedileg veszélyesnek minősített eb.
(3) Az (1) bekezdés b)
pontja szerinti eljárásba be kell vonni az ebek viselkedésének
megítélésében jártas szakértőt.
(4) Veszélyes eb
kizárólag az állatvédelmi hatóság által kiadott engedéllyel, az e törvény
végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott feltételekkel és módon,
ivartalanítva és elektronikus azonosítóval (a továbbiakban: transzponder)
megjelölve tartható.
(5) Tilos veszélyes
ebnek bármely módon való szaporítása, tenyésztése - ideértve a vétlen
szaporulatot is -, kiállítása, bármely formában történő versenyeztetése,
őrző-védő feladatokra való tartása, képzése és alkalmazása, az országba való
behozatala, az országból történő kivitele.
(6) A
veszélyes ebet polgári jogi szempontból vadállatnak kell tekinteni.
(7) Az e törvény és a
végrehajtására kiadott jogszabály szerinti eljárásokban az ebek viselkedésének
megítélésében jártas szakértőként az a személy járhat el, aki az állatvédelmi
hatóságtól erre engedélyt kapott. Az engedélyezéssel egyidejűleg az
állatvédelmi hatóság nyilvántartásba veszi a szakértőt. A nyilvántartás
tartalmazza az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértők természetes
személyazonosító adatait. Az állatvédelmi hatóság a honlapján közzéteszi a
szakértői névjegyzékben szereplő személy nevét, telefonos elérhetőségét,
valamint elektronikus levélcímét.
(8) A
település jegyzője kérheti az állatvédelmi hatóságtól az eb egyedi veszélyessé
minősítését.
24/B. § (1) Az állatvédelmi hatóság a 24/A.
§ szerinti engedélyezési eljárásban jogosult kezelni
a) az eb
tulajdonosának nevét és címét,
b) az eb felügyeletét ellátó természetes személy
(továbbiakban: ebtartó) nevét, születési helyét és
idejét, lakcímét, telefonszámát, elektronikus levélcímét,
c) az eb tartási helyét (település, kerület, utca,
házszám),
d) az eb fajtáját, születési idejét, nemét, színét,
hívónevét,
e) a transzponder sorszámát,
f) az
ivartalanítás időpontját,
g) az eb
egyéb egyedi jellemzőit.
(2) Az állatvédelmi
hatóság az (1) bekezdésben foglalt adatokról a veszélyes ebek hatékony
azonosítása érdekében nyilvántartást vezet.
(3) Az (1) bekezdésben
foglalt adatokat az eb elpusztulásától, elvesztésétől, valamint
tulajdonosváltásától számított három évig kell nyilvántartani.
(4) Az ebet
veszélyesnek minősítő állatvédelmi hatóság a veszélyesnek minősítés tényét 8
napon belül köteles bejelenteni a transzponderrel
megjelölt ebek adatait nyilvántartó országos elektronikus adatbázis
működtetőjének.
24/C. § (1) Az állatvédelmi hatóság elrendeli az eb életének
kioltását, amennyiben az halálos kimenetelű sérülést
okoz embernek, és az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértő
megállapítja, hogy az eb viselkedése egyértelműen a sérülés okozására irányult.
(2) Az (1) bekezdésben
meghatározottakon túl az állatvédelmi hatóság elrendeli a veszélyes eb életének
kioltását, amennyiben
a) a
veszélyesnek minősítő határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül nem
kérelmezik az eb tartásának engedélyezését,
b) a tartási engedélyében meghatározott biztonságos
tartási feltételek az engedélyben előírt határidőig, de legkésőbb az engedély
kiadásától számított 30. napig nem teljesülnek,
c) az eb ivartalanítása és transzponderrel
való megjelölése a tartási engedély kiadásától számított 30 napon belül nem
történik meg,
d) az eb a tartási engedélyben meghatározott biztonságos
tartási feltételek teljesítéséig embernek fizikai sérülést okoz,
e) az ebre
vonatkozó tartási szabályokat megszegik, és emiatt az eb embernek fizikai
sérülést okoz,
f) az ebet az
engedélyezett tartási helyen, és az ebtartó
felügyeletén kívül fogják be második alkalommal, vagy
g) annak
tulajdonosa vagy az ebtartó ellen indított büntető-
vagy szabálysértési eljárás során az állatot jogerős határozattal elkobozzák.
(3) Az állatvédelmi
hatóság elrendelheti az eb életének kioltását, amennyiben az
súlyos vagy maradandó sérülést okoz embernek, tartója 14 napon belül nem válik
ismertté, viselkedésproblémáinak megfelelő kezelése nem biztosított, és az ebek
viselkedésének megítélésében jártas szakértő megállapítja, hogy az eb
viselkedése egyértelműen a sérülés okozására irányult.
(4) Az állatvédelmi
hatóság az eb azonnali elkobzását, elszállítását és megfelelő helyen való
tartását, valamint transzponderrel való megjelölését
a) rendelheti el, amennyiben az
súlyos vagy maradandó kimenetelű sérülést okoz embernek;
b) rendeli el, amennyiben az
halálos kimenetelű sérülést okoz embernek, vagy amennyiben az ebtartó veszélyes eb tartási engedélyét visszavonják.
(5) A
jogerős határozattal elrendelt ivartalanítás, transzponderrel
történő megjelölés, elkobzás, szállítás, tartás és az eb élete kioltásának
költségei az eb tulajdonosát terhelik.
Az ország őshonos
növény-, illetve állatvilágára ökológiai szempontból veszélyes állatokkal
kapcsolatos tilalmak
24/F. § Az ország őshonos növény-, illetve állatvilágára
ökológiai szempontból veszélyes, külön jogszabályban meghatározott állatok
kedvtelésből való tartása, szaporítása és forgalomba hozatala tilos. A tilalom
megszegésével tartott állatot az állatvédelmi hatóság elkobozza, majd
gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja
vagy az eredménytelen, az állat végleges elhelyezéséről. Ha az állat végleges
elhelyezése csak rendszeres költségráfordítással biztosítható, a korábbi
tulajdonos a jogsértés súlyától, ismétlődésétől függően legfeljebb 12 hónapra
jutó költség fizetésére kötelezhető. Az elhelyezés eredménytelensége esetén az
állat életét megengedett módon ki lehet oltani.
IV. Fejezet
AZ ÁLLATKÍSÉRLET
VÉGZÉSÉNEK ALAPVETŐ FELTÉTELEI
Az állatkísérlet
általános szabályai
25. § (1)
(2) Állatkísérlet
kizárólag nyilvántartásba vett intézményben, eseti vagy általános engedély
alapján végezhető.
(3)
(4) Állatkísérlet
kizárólag akkor engedélyezhető, ha annak elvégzését
a) az ember,
a gerinctelen és gerinces állatok vagy növények betegségének, kóros egészségi
állapotának, egyéb rendellenességének elkerülése, megelőzése, felismerése és
gyógyítása, valamint azok élettani állapotának feltárása, felderítése,
szabályozása vagy módosítása érdekében gyógyszerek, élelmiszerek, egyéb
adalékanyagok vagy termékek fejlesztése, termelése, minősítése, hatékonyságának
és ártalmatlanságának vizsgálata,
b) az emberek vagy állatok egészsége vagy jólléte
érdekében a természetes környezet védelme,
c) tudományos kutatás,
d) oktatási és gyakorlati képzés, vagy
e) igazságügyi
orvostani vizsgálatok elvégzése
teszi szükségessé.
(5) Az engedélyezés
során - a kérelmező által benyújtott dokumentáció, továbbá az
élelmiszerlánc-felügyeletért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter)
által létrehozott állatvédelmi tanácsadó szakértői testület (a továbbiakban:
szakértői testület) véleménye alapján - különösen figyelembe kell venni:
a) az
állatkísérlet elvégzésének indokoltságát és tudományos megalapozottságát,
b) az alkalmazott korszerű módszertan indokoltságát és
tudományos megalapozottságát az állatlétszám, illetve a fájdalom, szenvedés,
tartós nélkülözés és maradandó károsodás lehető legkisebb mértékűre
csökkentésének követelménye szempontjából,
c) a kísérlet személyi és tárgyi feltételeinek
rendelkezésre állását.
(6) Szépítőszer,
dohány- és egyéb élvezeti cikk, valamint fegyver, ennek alkatrésze, továbbá
lőszer előállítása céljából tervezett kísérletre engedély nem adható.
26. § (1) Nem engedélyezhető és nem végezhető állatkísérlet
abban az esetben, ha ismert olyan más tudományosan megfelelő és a várt
eredményt szolgáltató módszer, amely állat használata nélkül megvalósítható,
illetve végrehajtható.
(2) Az állatkísérletek
szükségtelen megismétlésének elkerülése érdekében a kérelmezőnek és az
engedélyezőnek törekednie kell a témához kapcsolódó, már elvégzett kísérletek
eredményeinek megismerésére.
(3) Ugyanazon cél
elérése érdekében két vagy több kísérlet közül azt kell választani, amelyik
kevesebb számú és kisebb érzékenységű állatot igényel, és amely kisebb mértékű
fájdalmat, szenvedést, szorongást, tartós nélkülözést, illetve maradandó
károsodást okoz, valamint amely nagyobb valószínűséggel szolgáltatja az
elvárható eredményt.
27. § (1) Az állatkísérlet során felhasznált állatok számát
a feltétlenül szükséges mértékre kell csökkenteni. Azt a vizsgálati módszert
kell választani, amely előreláthatóan a legkisebb fájdalom okozásával,
illetőleg legkisebb élettani, idegi vagy viselkedésbeli károsodás mellett
végezhető el.
(2) Az
állatkísérletről és az állatot ért beavatkozásról részletes jegyzőkönyvet kell
felvenni.
(3) Minden kísérletet
úgy kell megtervezni, hogy elkerülhető legyen a szükségtelen fájdalom,
szenvedés, tartós nélkülözés, illetve maradandó károsodás okozása.
28. § (1) Minden állatkísérletet általános vagy helyi
érzéstelenítés mellett kell végezni, kivéve, ha ez - arra tekintettel, hogy a
kísérlet nem jár fájdalommal, illetőleg szenvedéssel - nem szükséges, illetve
az érzéstelenítés a kísérleti állat számára nagyobb megterheléssel járna, mint
maga a kísérlet, vagy a kísérlet eredményét értékelhetetlenné tenné.
(2) Ha az
érzéstelenítés nem lehetséges, akkor fájdalomcsillapítást, vagy egyéb megfelelő
módszert kell alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy az állatnak a lehető
legkevesebb fájdalmat, szenvedést, tartós nélkülözést vagy károsodást okozzák,
valamint egyetlen esetben se legyen az állat jelentős fájdalomnak, szenvedésnek
vagy tartós nélkülözésnek kitéve.
(3) Ha a kábítás után
az állat fájdalomérzete visszatér - és a kísérlet célja ezt nem zárja ki -
újabb fájdalomcsillapítást kell alkalmazni, vagy ha ez nem lehetséges, az állat
életét azonnal, megengedett módon ki kell oltani.
(4) Az állaton végzett
ismételt kísérletnek szintén meg kell felelnie az e törvényben foglaltaknak. Az
(1)-(3) bekezdés szerinti módszerek alkalmazása nélkül végzett, tartós vagy
súlyos szenvedéssel járó kísérlet ugyanazon az állaton ismételten nem
végezhető.
29. § (1) Az állatkísérlet alatt és után az állat megfelelő
tartását, ellátását, gondozását és folyamatos egészségügyi ellátását
biztosítani kell.
(2) A
kísérlet befejezésekor szakképzett személynek lehetőleg állatorvosnak - kell
eldöntenie, hogy az állat életben tartható-e, vagy életét megengedett módon ki
kell oltani. Az állat nem tartható életben, ha valószínűleg tartós fájdalmat
vagy nélkülözést szenvedne el, illetve véglegesen és súlyosan károsodott.
(3) Az életben hagyott
állat gondozásáról, ellátásáról, elhelyezéséről a kísérletet végző intézmény
köteles gondoskodni. Az életben hagyott állatot egészségi állapotának
megfelelően kell gondozni, valamint a külön jogszabályban előírt módon,
állatorvos vagy egyéb szakképzett személy felügyelete alatt kell tartani,
kivéve, ha állatorvos véleménye alapján az ezektől való eltérés nem eredményezi
az állat szenvedését.
(4) Az állatvédelmi
hatóság a kísérlet céljára tekintettel engedélyezheti az állat származási
helyére vagy természetes környezetébe helyezését, ha az állat jóllétének
biztosítása érdekében a lehető legnagyobb gondossággal járnak el, az állat
egészségi állapota ezt lehetővé teszi, és nem veszélyezteti a környezetet,
valamint nem jelent állatvédelmi vagy közegészségügyi kockázatot.
30. § (1) Állatkísérlet kizárólag olyan felelős személy
vezetésével végezhető, aki külön jogszabályban meghatározott végzettséggel és
gyakorlattal rendelkezik, és ismeri az állatkísérletek etikai elveit, jogi
szabályait.
(2) Állatkísérletet az
végezhet, a kísérleti állatot az gondozhatja, felügyelheti, aki erre képesítő
oktatásban részesült.
(3) Állatkísérlet
végzésére - ha csak az oktatás céljából más nem következik - oktatási
intézményben senki sem kötelezhető.
31. § (1) Kísérleti célra állatot tenyészteni (szaporítani),
tartani az állatvédelmi hatóság engedélyével szabad. A kérelemben meg kell
jelölni a kérelmező természetes személyazonosító adatait.
(2) Kísérlet céljára -
külön engedély hiányában - kizárólag e célra tenyésztett állatot szabad
felhasználni. Háziasított állatfaj kóbor egyedét kísérlet céljára felhasználni
nem szabad.
(3) Az állatvédelmi
hatóság annak engedélyezi az (1) bekezdés szerinti tevékenység folytatását, aki
megfelel az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott
egyéb feltételeknek. Az állatvédelmi hatóság az engedély megadásával egyidejűleg
nyilvántartásba veszi a szolgáltatót.
(4) Az állatvédelmi
hatóság az (1) bekezdés szerinti tevékenység folytatására engedéllyel
rendelkező személyekről nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a tevékenység
végzésére jogosult személy természetes személyazonosító adatait. A
nyilvántartásból kizárólag az (1) bekezdés szerinti tevékenység végzésére való
jogosultság igazolása céljából szolgáltatható adat.
(5) Az (1) bekezdésben
megjelölt szerv a kísérleti állatot tenyésztőt és a
tenyésztő létesítményt is nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásban meg kell
jelölni azt a létesítménynél alkalmazott felelős személyt, aki a telephelyen
alkalmas a kísérleti állatállomány megfelelő ellátására. A nyilvántartás a
tenyésztő, a forgalmazó és a létesítménynél alkalmazott felelős személy
személyes adatai közül a nevet és a levelezési címet tartalmazhatja.
Az állatkísérletek
engedélyezése
32. § (1) Az állatkísérlet iránti kérelemben meg kell
jelölni azokat a tudományosan megalapozott indokokat, amelyek az
állatkísérletet szükségessé teszik.
(2) Az engedélyt
határozott időre lehet kiadni.
(3) Az
élelmiszerlánc-felügyeleti szerv végzi:
a) az
állatkísérlet engedélyezését,
b) az állatkísérlet végzésére jogosultak nyilvántartását.
(4) Állatkísérlet
engedélyezése iránti kérelem elbírálása során a szakértői testület munkájában
nem vehet részt az,
a) akinek a
kérelmére indult az eljárás;
b) akinek a kísérlet engedélyezéséhez érdeke fűződik;
c) aki az a) és b) pontban szereplő
személlyel olyan viszonyban áll, amely a testületben való feladata ellátásához
szükséges elfogulatlanságát veszélyezteti.
33. § Az állatkísérlet végzésére feljogosított és
nyilvántartott intézményben munkahelyi állatkísérleti bizottságot (a
továbbiakban: MÁB) kell létrehozni, és működtetni. A MÁB tagjait az intézmény
vezetője nevezi ki. A MÁB ügyrendjét maga állapítja meg.
34. § (1) A MÁB feladata az
intézmény
a) állatkísérleti
szabályzatának (etikai kódexének) elkészítése;
b) állatkísérleti szabályzata végrehajtásának
ellenőrzése;
c) állatkísérleteinek szakmai-etikai felügyelete.
A MÁB feladata továbbá
az intézményben az állatkísérlet végzésére jogosult személyek oktatásának,
képzésének szervezése.
(2) A
MÁB az intézmény belső állatkísérleti szabályozásának megsértése esetén
jogosult - az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv egyidejű értesítése mellett - a
kísérlet azonnali leállítására.
(3) A
MÁB-nak - az (1) bekezdés b)-c) pontja alapján
- az adott kísérlet ellenőrzését, illetve felügyeletét végző tagja a kísérlet
végzésében nem vehet részt.
35. § (1) Az e fejezetben foglalt előírásokat kizárólag a
gerinces állatokon végzett kísérletekre kell alkalmazni.
(2) Az állatkísérletek
gerinces állatokon történő végzésének részletes szabályait külön jogszabály
állapítja meg. Külön jogszabály a nem gerinces állatokon végzett kísérletekre
is feltételeket állapíthat meg.
V. Fejezet
AZ ÁLLAT
SZÁLLÍTÁSA
36. § (1) Az állat terelésénél, lábonhajtásánál,
a szállítóeszközre való fel- és lerakásánál, valamint szállításánál úgy kell
eljárni, hogy az az állatnak ne okozzon fájdalmat,
szenvedést vagy sérülést.
(2) A
célállomáson az állat kirakását haladéktalanul meg kell kezdeni.
37. § (1) Az állat élettani szükségleteinek kielégítéséhez
szükséges feltételeket a szállítónak biztosítania kell, viselkedési szükségleteire pedig figyelemmel kell lennie.
(2) Az állatot olyan
szállítóeszközön kell szállítani, amely annak sérülést nem okozhat, és megvédi
az időjárás káros hatásaitól.
(3) Ha az állat
szállítása során gondozást igényel, olyan kellő jártassággal rendelkező
személynek kell kísérnie, aki alkalmas a gondozási teendők ellátására.
38. § (1) Az élő állat közúton, vasúton, vízi úton, illetve
légi úton történő szállításának, továbbá postai úton való továbbításának
részletes szabályait külön jogszabály, nemzetközi viszonylatban nemzetközi
egyezmény állapítja meg.
(2) A
vágóállat szállítása térben és időben korlátozható.
VI. Fejezet
AZ ÁLLATKERT, A CIRKUSZI MENAZSÉRIA ÉS A KEDVTELÉSBŐL TARTOTT ÁLLATOK
KERESKEDÉSÉNEK LÉTESÍTÉSÉRE ÉS FENNTARTÁSÁRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK
39. § (1) Állatkert létesítését a természetvédelmi hatóság
engedélyezi. A természetvédelmi hatóság az engedély megadásával egyidejűleg
nyilvántartásba veszi a szolgáltatót.
(2) Az engedély
kiadásának általános feltételei:
a) az
állattartás jogszabályban meghatározott feltételeinek teljesítése, a rendszeres
állatorvosi felügyelet és az elkülönítés (karantén) lehetőségének biztosítása;
b) az állatkert vezetője rendelkezik felsőfokú
képesítéssel;
c) az állatgondozók rendelkeznek szakirányú
képzettséggel;
d) alapítói nyilatkozat a tartós működtetéshez szükséges
vagyoni fedezet meglétéről.
(3) Az állatkert
létesítése iránt benyújtott kérelemhez csatolni kell az állattartási
szabályzatot.
40. § (1) Cirkuszi menazséria létesítéséhez és
fenntartásához a kereskedelmi hatóság engedélye szükséges. A hatóság az
engedély megadásával egyidejűleg nyilvántartásba veszi a szolgáltatót.
(2) Az (1) bekezdést a
cirkuszi menazséria létesítési és működtetési tevékenységnek a szolgáltatási
tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény
szerinti szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltató által
határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében történő folytatására is
alkalmazni kell.
(3) Állandó
telephellyel nem rendelkező vándorcirkusznak, cirkuszi menazsériának állat
tartására, állat, valamint állatszám bemutatására engedély nem adható.
(4) Delfin és cápa
országba történő behozatala, utaztatása és bemutatása - az (5) bekezdésben
foglalt kivétellel - tilos.
(5) A
természetvédelmi hatóság engedélyezheti állatkert részére cápa behozatalát,
utaztatását, illetve bemutatását, ha a megfelelő tartás feltételei tartósan
biztosítottak.
(6) Kedvtelésből
tartott állatok kereskedésének létesítéséhez és működtetéséhez a kereskedelmi
hatóság engedélye szükséges. A hatóság az engedély megadásával egyidejűleg
nyilvántartásba veszi a szolgáltatót.
(7) A
cirkuszi menazséria, valamint a kedvtelésből tartott állatok kereskedése
létesítésének, működtetésének engedélyezésére, működésére, továbbá a
kedvtelésből tartott állatokra, a cirkuszi állatokra és a bemutatás céljára
tartott állatokra vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja
meg.
VII. Fejezet
AZ ÁLLATPANZIÓ
ÉS ÁLLATMENHELY LÉTESÍTÉSÉNEK ÉS FENNTARTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
41. § (1) Állatpanzió és állatmenhely (a továbbiakban
együtt: állatotthon) létesítését az állatvédelmi hatóság engedélyezi. Az
állatvédelmi hatóság az engedély megadásával egyidejűleg nyilvántartásba veszi
a szolgáltatót.
(2) Az (1) bekezdés
szerinti engedély akkor adható meg, ha
a) az
állattartás jogszabályban meghatározott feltételei tartósan és folyamatosan
rendelkezésre állnak;
b) a rendszeres állatorvosi ellátás biztosított;
c) az állatotthon működtetése nem sérti a köznyugalmat;
d) az állatotthon vezetője vagy a (3) bekezdés szerinti
működési szabályzatban megjelölt felelős személy szakirányú végzettséggel
rendelkezik;
e)
(3) Az állatotthon
létesítése iránti kérelemhez - a külön jogszabályban meghatározottakon
túlmenően - mellékelni kell az állatotthon működési szabályzatát.
(4) A
(2) bekezdésben foglaltakon túl az állatmenhely akkor létesíthető és tartható
fenn, ha biztosított annak tartós működtetéshez szükséges vagyoni fedezet.
(5) Az állatotthonok
létesítésére vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.
VIII. Fejezet
AZ ÁLLATVÉDELMI
FELADATOK PÉNZÜGYI FEDEZETE, AZ EBNYILVÁNTARTÁS, AZ EBRENDÉSZETI HOZZÁJÁRULÁS,
AZ ÁLLATVÉDELMI BÍRSÁG
42. § (1) Az e törvény szerinti állami feladatok
ellátásának, valamint az önkormányzati feladatok támogatásának állami pénzügyi
forrásai:
a) a központi
költségvetésben állatvédelemre előirányzott pénzösszegek,
b) az állatvédelmi hozzájárulás,
c) az állatvédelmi bírság.
(2) Az állatok
védelmével kapcsolatos feladatok ellátásához állatvédelmi hozzájárulást kell
fizetni. Az állatvédelmi hozzájárulásra kötelezett termékek körét, a
hozzájárulás mértékét, valamint fizetésének és felhasználásának szabályait
külön törvény állapítja meg.
42/A. § (1) A transzponderrel megjelölt ebek
adatait országos elektronikus adatbázisban (a továbbiakban: adatbázis) kell
nyilvántartani az állat tartója és más személyek jogainak, személyi
biztonságának és tulajdonának védelme céljából.
(2) Az adatbázisba
való regisztrációért e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban
meghatározott díjat kell fizetni, mely díj az adatbázis működtetőjének a
bevétele. Az eb transzponderrel történő
megjelöléséért legfeljebb
(3) Az (1) bekezdés
szerinti adatbázist az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv működteti.
(4) Az adatbázisnak az
alábbi adatokat kell tartalmaznia:
a) az eb
tulajdonosának nevét, címét,
b) az ebtartó nevét, lakcímét,
telefonszámát, elektronikus levélcímét,
c) az eb fajtáját, nemét, születési idejét, színét,
hívónevét,
d) az eb tartási helyét,
e) a
beültetett transzponder sorszámát, a beültetés
időpontját, a beültetést végző szolgáltató állatorvos nevét, kamarai bélyegzője
számát,
f) ivartalanított
eb esetén az ivartalanítás időpontját, az ivartalanítást végző szolgáltató
állatorvos nevét, kamarai bélyegzője számát,
g) az eb
oltási könyvének számát, az azt kiadó szolgáltató állatorvos nevét, kamarai
bélyegzője számát,
h) az eb
veszettség elleni védőoltásainak időpontját,
i) az eb veszettség elleni védőoltásai során használt
oltóanyagot, annak gyártási számát, valamint az oltást végző szolgáltató
állatorvos nevét, kamarai bélyegzője számát,
j) a veszettség szempontjából aggályos eb megfigyelési
státuszának tényét, időpontját,
k) kisállatútlevéllel rendelkező eb esetén az útlevél számát, kiállításának
időpontját, a kiállító szolgáltató állatorvos nevét, kamarai bélyegzője számát,
l) az eb
veszélyessé minősítésének tényére és időpontjára
vonatkozó adatot,
m) elismert
tenyésztő szervezet által törzskönyvezett eb esetén a származási igazolás
másolatát.
(5) Az adatbázis
működtetője jogosult kezelni a (4) bekezdésben meghatározott adatokat.
(6) Az eb tulajdonosa
és tartója köteles a (4) bekezdés szerinti adatokat az eb transzponderrel
történő megjelölését és regisztrációját végző állatorvos rendelkezésére
bocsátani.
(7) Az adatbázis
működtetője biztosítja a (4) bekezdés c), h) és l) pontja
szerinti adatokhoz való nyilvános hozzáférést az állatba ültetett transzponder sorszáma alapján.
(8) Jogszabályban
meghatározott közfeladat ellátása érdekében az adatbázis működtetője az
adatbázishoz
a) hozzáférést
biztosít a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat részére,
b) hozzáférést biztosíthat bíróság, ügyészség, nyomozó
hatóság és más közigazgatási szerv részére.
(9) Az adatbázisban
szereplő adatok tulajdonjogot nem igazolnak.
42/B. § (1) A tartás helye szerint illetékes települési,
fővárosban a kerületi önkormányzat ebrendészeti
feladatainak elvégzése érdekében, illetve a veszettség elleni oltás
járványvédelmi vonatkozásaira való tekintettel három évente
legalább egy alkalommal ebösszeírást végez.
(2) Az ebösszeírás során a települési, fővárosban a kerületi
önkormányzat jogosult kezelni a 42/A. § (4) bekezdés
szerinti adatokat.
(3) A
települési, fővárosban a kerületi önkormányzat az ebösszeírás
alapján a (2) bekezdésben foglalt adatokról helyi elektronikus nyilvántartást
vezet, az állat tulajdonosa, tartója és más személyek jogainak, személyes
biztonságának és tulajdonának védelme, valamint ebrendészeti
és állatvédelmi feladatainak hatékony ellátása céljából.
(4) Az adatbázis
működtetőjének kérésére a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat,
valamint a Magyar Állatorvosi Kamara köteles a nyilvántartott ebekről adatot
szolgáltatni.
(5) Az eb tulajdonosa
és tartója az ebösszeíráskor köteles a (2) bekezdés
szerinti adatokat a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat
rendelkezésére bocsátani.
42/C. § (1) Az ebtartás helye
szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi önkormányzat az adott év
első napjáig négy hónapos kort betöltött eb után az eb tulajdonosától évente ebrendészeti hozzájárulást szedhet be.
(2) Az adott évi ebrendészeti hozzájárulás tekintetében az eb tulajdonosának
az év első napján az oltási könyvben tulajdonosként feltüntetett természetes
vagy jogi személyt jogi személyiség nélküli szervezetet kell tekinteni.
(3) Az éves ebrendészeti hozzájárulás mértékét a tartás helye szerint
illetékes települési, fővárosban a kerületi önkormányzat
a) az eb
tartási céljának,
b) az eb tartásának állatjóléti és ebrendészeti
jellemzőinek (tartási hely típusa, mérete, tartott ebek száma),
c) az ebtartó szociális
helyzetének
figyelembe vételével állapítja meg, de az nem haladhatja meg
ebenként veszélyes eb vonatkozásában a húszezer, más eb esetében a hatezer
forintot.
(4) Nem szedhető ebrendészeti hozzájárulás
a) a védett
őshonos vagy veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett
magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról szóló 32/2004. (IV. 19.) OGY
határozat mellékletében felsorolt magyar kutyafajtákba tartozó törzskönyvezett,
b) a mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő vagy
terápiás,
c) a Magyar Honvédségben, rendvédelmi szervben,
nemzetbiztonsági szolgálatban vagy közfeladatot ellátó őrszolgálatban alkalmazott,
d) - a veszélyes eb kivételével - az ivartalanított,
e) az ismert
tartóval nem rendelkező és állatmenhelyen, ebrendészeti
telepen vagy állatvédelmi szervezet gondozásában tartott, valamint
f) állatmenhelyről,
ebrendészeti telepről vagy állatvédelmi szervezettől
örökbefogadott
eb után.
(5) Az állatvédelmi
szervezet gondozásában tartás tényét az állatvédelmi szervezet vezetője írásban
igazolja.
(6) Az
állatmenhelyről, ebrendészeti telepről vagy
állatvédelmi szervezettől történő örökbefogadás tényét az örökbeadó intézmény
vagy szervezet vezetője írásban igazolja.
(7) A
települési, fővárosban a kerületi önkormányzat köteles a befolyt ebrendészeti hozzájárulás teljes összegét az ebek
ivartalanításának támogatására, az állatmenhelyek és az ebrendészeti
telepek fenntartására, állatvédelmi szervezetek támogatására, valamint az ebösszeírás vagy egyéb, az ebtartással
kapcsolatos állatjóléti és közegészségügyi intézkedések finanszírozására
fordítani.
(8) A
határidőre meg nem fizetett ebrendészeti hozzájárulás
adók módjára behajtandó köztartozás.
43. § (1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával az állatok
védelmére, kíméletére vonatkozó jogszabály vagy hatósági határozat előírását megsérti vagy annak nem tesz eleget, magatartásának
súlyához, ismétlődéséhez, és különösen az állatnak okozott sérelem jellegéhez,
időtartamához igazodó mértékű állatvédelmi bírságot köteles fizetni.
(2) Az állatvédelmi
bírságot az állatvédelmi hatóság szabja ki.
(3) Az állatvédelmi
bírság kiszabására az állatvédelmi hatóságnak az (1) bekezdésben meghatározott
magatartásról történt tudomásszerzését követő egy éven túl nincs lehetősége. Az
elkövetéstől számított öt éven túl nem szabható ki bírság, kivéve, ha a
magatartás jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az
elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll.
(4) A
bírság megfizetése nem mentesít más jogkövetkezmények alól.
(5) Az állatvédelmi
bírság mértékét, megállapításának módját, a kiszabására és felhasználására
vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.
(6) Állatvédelmi
bírság kiszabása helyett vagy azzal egyidejűleg az állattartót a hiányosságok
kijavítására, pótlására kell kötelezni, továbbá az állatok gondozásával, a
velük való helyes bánásmóddal kapcsolatos állatvédelmi oktatáson (továbbiakban:
állatvédelmi képzés) való részvételre kötelezhető.
(7) Ha az állatvédelmi
képzésen való részvételre kötelezett állattartó a kötelezettségének önként nem
tesz eleget, az állatvédelmi képzés, illetőleg annak hátralévő része helyébe
állatvédelmi bírság lép.
(8) A
határidőre meg nem fizetett állatvédelmi bírság adók módjára behajtandó
köztartozás.
(9) Ha kedvtelésből
tartott állat tartója az állatok védelmére vonatkozó jogszabályok vagy hatósági
határozat rendelkezésének szándékos vagy ismételt megsértésével állatának
maradandó egészségkárosodását vagy elpusztulását okozza, és a kedvtelésből
tartott vagy a jövőben tartandó állat jóléte állatvédelmi bírság kiszabásával
és az állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezéssel sem biztosítható, az
állatvédelmi hatóság - állatvédelmi bírság kiszabása mellett - az állattartót
állat kedvtelésből való tartásától a jogsértés
súlyától függően 2-8 évre eltiltja.
(10) Ha nem
kedvtelésből tartott állat tartója az állatvédelemre vonatkozó jogszabályok
vagy hatósági határozat rendelkezésének szándékos és ismételt megsértésével
állatának maradandó egészségkárosodását vagy elpusztulását okozza, és a tartott
vagy a jövőben tartandó állat jóléte állatvédelmi bírság kiszabásával és az
állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezéssel sem biztosítható, az
állatvédelmi hatóság - állatvédelmi bírság kiszabása mellett - az állattartót
az érintett állatfaj tartásától a jogsértés súlyától
függően 2-8 évre eltiltja.
(11) Ha nem
kedvtelésből tartott állat tartója az állatvédelemre vonatkozó jogszabályok
vagy hatósági határozat rendelkezéseinek szándékos vagy ismételt megsértésével
állatának maradandó egészségkárosodását vagy elpusztulását okozza, és a tartott
vagy a jövőben tartandó állat jóléte állatvédelmi bírság kiszabásával és az
állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezéssel sem biztosítható, az
állatvédelmi hatóság - állatvédelmi bírság kiszabása mellett - az állattartót a
jogsértés súlyától függően 2-8 évre
a) az állatok
tartása, egészségi állapota tekintetében rendszeres jelentéstételre
kötelezheti, vagy
b) az érintett állatfaj vonatkozásában tartási
gyakorlattal rendelkező személy igénybevételére kötelezheti.
(12) Ha az állattartó
a (11) bekezdés szerinti kötelezettségeit megsérti, az állatvédelmi hatóság a
(10) bekezdésben foglalt jogkövetkezményt alkalmazhatja.
IX. Fejezet
AZ ÁLLATVÉDELMI
OKTATÁS
43/A. § (1) Az
állatokkal szembeni megfelelő magatartásra, gondoskodásra nevelést, az állatok
megismertetését az iskolai általános képzésbe, a szakképzésbe és az
ismeretterjesztésbe be kell építeni.
(2) Az (1) bekezdésben
meghatározott feladatok végrehajtását az állami és önkormányzati szervek,
valamint az oktatási intézmények kötelesek előmozdítani.
(3) Az állam az
állatokkal szembeni megfelelő magatartásra neveléssel összefüggő feladata
ellátásáért való felelőssége körében, a szükséges ismeretek széles körű
terjesztésével, tájékoztatások, képzések, oktatás biztosításával járul hozzá az
állatok jóllétét figyelembe vevő szemlélet kialakításához.
43/B. § Az állatvédelmi hatóság
a) szakmailag
felügyeli az állatok tartása során alkalmazandó állatvédelmi előírásokra
vonatkozó iskolarendszeren kívüli hatósági jellegű képzést és vizsgáztatást,
b) részt vesz a képzés tartalmi követelményeinek
kidolgozásában és a képzés szervezésében.
X. Fejezet
AZ ÜGYÉSZ
SZEREPE AZ ÁLLATVÉDELEMBEN
44. § (1)
(2) Az állatok
kíméletére és védelmére vonatkozó jogszabályok megsértése esetén az ügyész is
jogosult keresetet indítani a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a tevékenységgel
okozott kár megtérítése iránt.
(3)
XI. Fejezet
ZÁRÓ
RENDELKEZÉSEK
45. § (1) Amennyiben az állat továbbélése megszüntethetetlen
vagy csillapíthatatlan szenvedéssel járna és gyógyulása nem várható, továbbá
a) az állat
tartója ismeretlen, vagy
b) vadon élő, nem vadászható állat esetében az egyed a
szabadon élésre vagy fogságban tartásra alkalmatlan,
az állatvédelmi hatóság köteles az állat életének
fájdalom nélküli kioltásáról gondoskodni. Az állat életének kioltásával
kapcsolatban felmerült igazolt költségeket a települési, fővárosban a kerületi
önkormányzat köteles megtéríteni. Vadászható állatfaj esetében a vad
védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló, védett állatfaj
esetében a természet védelméről szóló törvény szabályait kell alkalmazni.
(2) Állat életének a
kioltását az állat tulajdonosa, illetve a természetvédelmi hatóság
kezdeményezheti.
45/A. § Az e
törvényben foglaltak végrehajtását - feladat- és hatáskörében eljárva - az
állatvédelmi hatóság, az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv, illetve a
természetvédelmi hatóság ellenőrzi.
45/B. § (1) Ha az állattartó az e törvényben, illetve a külön
jogszabályban foglalt rendelkezéseket nem vagy nem megfelelően teljesíti és ez
által az állat vagy ember egészségét súlyosan
veszélyezteti, az állatvédelmi hatóság az állat tulajdonosának költségére
elrendelheti - a feltételek biztosításáig - az állat megfelelő helyre való
szállítását és a várható tartási költségek tulajdonos általi megelőlegezését.
(2) Ha az állattartó
az állatvédelmi hatóság által előírt időpontig gondoskodik a jogszabályszerű
állattartási feltételek biztosításáról, úgy az (1) bekezdés szerint
elszállított állatot részére vissza kell szolgáltatni, ellenkező esetben az
állatvédelmi hatóság az állatot elkobozza. Az állatvédelmi hatóság gondoskodik
az állat tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az
eredménytelen, az állat végleges elhelyezéséről. Az állat a korábbi
tulajdonosának, illetve korábbi tartási helyére nem adható ki. Ha az állat
végleges elhelyezése csak rendszeres költségráfordítással biztosítható, a
korábbi tulajdonos a jogsértés súlyától, ismétlődésétől függően legfeljebb 12
hónapra jutó költség fizetésére kötelezhető. Az elhelyezés eredménytelensége
esetén - hat hónap elteltével - az állat életét megengedett módon ki lehet
oltani.
45/C. § Az e törvény alapján elkobzott állat tulajdonjoga
törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll.
46. §
47. § A miniszter az állatvédelmi hatósági feladatok
ellátásának elősegítésére, valamint a társadalmi részvétel biztosítása
érdekében szakértői testületet hoz létre. A testületben biztosítja az érintett
szakmai szervezetek és a bejegyzett országos állatvédő egyesületek részvételét.
48. § (1) Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról,
valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény
szerinti azon civil szervezeteket, amelyek tevékenysége az állatok védelmére
irányul, az állatvédelmi jogszabályok megsértése miatt általuk kezdeményezett
hatósági eljárásokban az ügyfél jogállása illeti meg.
(2) Az állatvédelmi
jogszabályok megsértése miatt - az ilyen magatartástól való eltiltás iránt - a
bíróság előtt az (1) bekezdésben megjelölt szervezet pert indíthat.
(3)
48/A. § (1) A települési, fővárosban a kerületi önkormányzat önkormányzati
állatvédelmi őrszolgálatot működtethet.
(2) Az önkormányzati
állatvédelmi őrszolgálatra vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály
állapítja meg.
(3) A
települési - a főváros belterületén a fővárosi - önkormányzat kötelező feladata
a település belterületén a kóbor állatok befogása. Az így befogott kóbor állat
- amennyiben a befogástól számított 15 napon belül a kóbor állat tulajdonosa
nem válik ismertté - az állam tulajdonába kerül. Az állatvédelmi hatóság
gondoskodik az állat tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja
vagy az eredménytelen, az állat végleges elhelyezéséről. Az elhelyezés
eredménytelensége esetén - a külön jogszabályban meghatározott időtartam
elteltével - az állat életét megengedett módon ki lehet oltani.
(4) Ha a kóbor állat
tulajdonosa ismertté válik, a tulajdonos köteles az állatot visszavenni,
valamint a befogásával és elhelyezésével kapcsolatos költségeket megtéríteni.
Ha a tulajdonos az állatot nem veszi vissza, vagy az állat egészségét súlyosan
veszélyeztető tartási körülmények miatt az állat a tulajdonos részére nem
adható ki, az állatvédelmi hatóság - az addig felmerült költségek megtérítésére
való kötelezés mellett - az állatot elkobozza, ezt követően gondoskodik az
állat tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az
eredménytelen, az állat végleges elhelyezéséről. Ha az állat végleges
elhelyezése csak rendszeres költségráfordítással biztosítható, a korábbi
tulajdonos a jogsértés súlyától, ismétlődésétől függően legfeljebb 12 hónapra
jutó költség fizetésére kötelezhető. Az elhelyezés eredménytelensége esetén - a
külön jogszabályban meghatározott időtartam elteltével - az állat életét
megengedett módon ki lehet oltani.
48/B. § A 24/F. §-ban foglalt tartási
tilalom nem vonatkozik a külön jogszabályban foglaltak szerint - az
állatvédelmi hatóságnak - bejelentett állatokra. A bejelentésben meg kell
jelölni az állat tulajdonosának vagy az állat tartójának nevét, címét, valamint
az állat azonosítását szolgáló adatokat és az állat
tartási helyének adatait. A bejelentett adatokról az állatvédelmi hatóság
nyilvántartást vezet.
48/C. § Az állatvédelmi hatóság az általa nyilvántartott
adatokat az élelmiszerlánc-felügyeleti információs rendszerben kezeli.
49. § (1) Ez a törvény 1999. január 1-jén lép hatályba.
(2)
(3) Felhatalmazást kap
a Kormány, hogy
a) az
állatvédelmi bírság mértékét, kiszabásának és felhasználásának részletes
szabályait,
b) az állatvédelmi hatóság kijelölését, valamint az
állatok nyilvántartásával kapcsolatos részletes feladat- és hatáskörét,
c) az önkormányzati állatvédelmi őrszolgálat
létrehozására, működtetésére, feladat- és hatáskörére, valamint tagjaira
vonatkozó részletes szabályokat,
d) az állatkísérletek végzésének részletes szabályait,
e) a cirkuszi
menazséria létesítése és működtetése engedélyezésének, fenntartásának, valamint
a nyilvántartás vezetésének részletes szabályait, továbbá a nyilvántartás
személyes adatot nem tartalmazó adattartalmát, továbbá a tevékenységre
jogszabályban vagy hatósági határozatban előírt kötelezettségek be nem tartása
esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket,
f) a
kedvtelésből tartott állatok kereskedése létesítésének és működtetésének
engedélyezésére, működésére vonatkozó szabályokat, a nyilvántartás személyes
adatot nem tartalmazó adattartalmát és a vezetésére vonatkozó részletes
eljárási szabályokat, a kereskedelmi hatóság kijelölését, valamint a
kedvtelésből tartott állatok kereskedése működésének ellenőrzésére, továbbá a
kedvtelésből tartott állatok tartására, forgalmazására és tulajdonjogának nem kereskedelmi
célú átruházására vonatkozó részletes szabályokat,
g) a
település belterületén a kóbor állatok befogásával, tulajdonjogának
átruházásával és elhelyezésével kapcsolatos feladatok ellátásának részletes
szabályait,
h) az eb
okozta fizikai sérülés, illetve ennek veszélye keletkezésekor felmerülő
hatósági feladatokat, valamint a veszélyesnek minősített eb tartásának és a
tartás engedélyezésének részletes szabályait,
i) a transzponderrel megjelölt
ebek adatait nyilvántartó országos adatbázis működési feltételeit, valamint az
adatbázisba történő regisztráció díját,
j) az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértők
engedélyezésére vonatkozó részletes szabályokat
rendeletben állapítsa meg.
(4) Felhatalmazást kap
a) a
miniszter, hogy a szakértői testület létrehozására, működtetésére vonatkozó
részletes szabályokat, a mezőgazdasági haszonállatok sajátos tartási
szabályait, a vágóállatok körét, az állatok levágásának és leölésének részletes
szabályait,
b) a természetvédelemért felelős miniszter, hogy a
miniszter és a rendészetért felelős miniszter egyetértésével a veszélyes
állatok körét, tartásuk és szaporításuk részletes feltételeit, a veszélyes
állattá nyilvánítás feltételeit, a veszélyes vagy veszélyesnek nyilvánított
állatok adatait nyilvántartó országos adatbázis működési feltételeit, valamint
az állatkert és állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának
részletes szabályait,
c) a miniszter, hogy a rendészetért felelős miniszterrel
egyetértésben az állatok elkábítására szolgáló eszközök, lövedékek körét, az
állatok elkábításának részletes szabályait,
d)
e) a
miniszter, hogy a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben a
kísérleti célú állattenyésztés, -tartás tevékenység folytatásának részletes
feltételeit, az e tevékenységre jogosító engedély kiadásának rendjét, a
nyilvántartás személyes adatot nem tartalmazó adattartalmát, valamint a
nyilvántartás vezetésére vonatkozó részletes eljárási szabályokat, továbbá a
tevékenységre jogszabályban vagy hatósági határozatban előírt kötelezettségek
be nem tartása esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket,
f) a
miniszter, hogy az állatok tartása során alkalmazandó állatvédelmi előírásokra
vonatkozó iskolarendszeren kívüli hatósági jellegű képzések és vizsgáztatás
részletes szabályait,
g) a miniszter,
hogy az Európai Gazdasági Térség más szerződő államaiban megszerzett, az
állatok tartása során alkalmazandó állatvédelmi előírásokra vonatkozó
képesítést igazoló bizonyítványok elismerésének feltételeit és rendjét,
h) a
miniszter, hogy a veszélyes eb tartása engedélyezésének igazgatási
szolgáltatási díját, valamint a díj beszedésével, kezelésével,
nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos szabályokat az adópolitikáért
felelős miniszterrel egyetértésben,
i) a miniszter, hogy a szőrméjükért tartott állatfajok
körét, tartásuk, tenyésztésük és szaporításuk különleges szabályait
rendeletben állapítsa meg.
(5) Felhatalmazást kap
a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat képviselő-testülete, hogy az ebrendészeti hozzájárulás mértékét, kiszabásának
feltételeit, a kedvezmények, mentességek körét,
illetve a megfizetésének szabályait rendeletben határozza meg.
50. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai
Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben,
1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást
kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban
- a végrehajtására kiadott jogszabályokkal együtt - az Európai Közösségek
következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
- a Tanács 78/923/EGK
határozata: Európai Egyezmény az állatok védelméről a mezőgazdasági állattartás
során,
- a Tanács 88/306/EGK
határozata: Európai Egyezmény a vágóállatok védelméről,
- a Tanács 88/166/EGK
irányelve a ketrecben tartott tojótyúkok védelmének minimális követelményeiről,
- a Tanács 91/628/EGK
irányelve az állatok szállítás közbeni védelméről,
- a Tanács 91/629/EGK
irányelve a borjak védelmének minimális követelményeiről,
- a Tanács 91/630/EGK
irányelve a sertések védelmének minimális követelményeiről,
- a Tanács 93/119/EGK
irányelve az állatok védelméről levágásukkor,
- a Tanács 86/609/EGK
irányelve a kísérleti vagy más tudományos célra használt állatok védelméről
szóló tagállami törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések
összehangolásáról,
- a Tanács 98/58/EK
irányelve az állatok védelméről a mezőgazdasági haszonállattartás során,
- a Tanács 99/22/EK
irányelve a vadon élő állatok állatkertben való tartásáról,
- az Európai Parlament
és Tanács 1523/2007/EK rendelete a macska- és kutyaprém, valamint az ilyen
prémet tartalmazó termékek forgalomba hozatalának, a Közösségbe történő
behozatalának, illetve onnan történő kivitelének tilalmáról.
51. § E törvény 42/C. § (4) bekezdésének a) pontja
tervezetének a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs
társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén információszolgáltatási
eljárás megállapításáról szóló, - a 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelvvel módosított - 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv 8-10. cikkében előírt egyeztetése megtörtént.